Munkavállalóként rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk a próbaidővel kapcsolatos legfontosabb alapszabályokkal, egy állás elnyerését követően ugyanis a munka általában a próbaidő keretein belül veszi kezdetét. A próbaidő egyfajta tesztidőszakként is értelmezhető, amely során a munkavállaló és a munkáltató egyaránt megbizonyosodhat az együttműködés hosszabbtávon történő fenntarthatóságáról. A következőkben az ezen időszak alatt fennálló legfontosabb szabályokat fogjuk összefoglalni, illetve tisztázzuk a gyakran felmerülő félreértéseket is. Mindemellett pedig néhány jótanáccsal is szolgálunk majd azt illetően, hogy munkavállalóként miként tudjuk eredményesen kitölteni a próbaidőnket.
A legfontosabb általános tudnivalók a próbaidőt illetően
Próbaidőről kizárólag érvényes munkaszerződés megléte esetében beszélhetünk, mivel a próbaidő a munkaviszony része. Előírása a Munka Törvénykönyve szerint nem kötelező, ugyanakkor az általános tapasztalat azt mutatja, hogy a munkáltatók rendszerint élnek ezen lehetőséggel. A próbaidő hosszára vonatkozó szabályok kimondják, hogy előírása esetén ez az időszak a munkaviszony kezdetétől számított legkevesebb 1 napig, legfeljebb 3 hónapig tarthat. Kivételt képez ez alól, ha a munkáltató kollektív szerződés alá tartozik, mivel ilyenkor a próbaidő akár 6 hónap hosszúságú is lehet. Fontos továbbá, hogy amennyiben a felek 3 hónapnál rövidebb próbaidőben állapodtak meg, akkor azt egy alkalommal közös megegyezéssel meghosszabbíthatják, aminek maximális időtartama ugyancsak 3 hónap lehet, kollektív szerződés esetében pedig 6 hónap.
A munkavállalót természetesen a próbaidő alatt is munkabér illeti meg, melynek mértéke kizárólag a próbaidőre hivatkozva nem lehet kevesebb a próbaidő lejárta utáni bérénél. Jogszerű indokra, például a munkavállaló szakmai ismereteinek a bővülésére, a hosszabb munkaidőben való megállapodásra, illetve egyéb ilyen jellegű indokra hivatkozva ugyanakkor van mód a próbaidő utáni emelésre. Lényeges tudnivaló mindemellett az is, hogy a munkavállaló akár a próbaideje alatt is elmehet szabadságra, betegszabadságra, valamint a táppénz is jár neki. A rendes szabadsággal kapcsolatban azonban fontos kiemelni azt a megkötést, miszerint a munkaviszony első három hónapjában – beszéljünk akár fennálló, akár már lejárt próbaidőről – a munkáltató nem köteles a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadni azt 7 nap szabadságot, amely felett egyébként a munkavállaló rendelkezik. A betegszabadságra és a táppénzre viszont ugyanazok a felételek vonatkoznak, mint amik a próbaidő lejártát követően is fennállnak, vagyis keresőképtelensége esetén a munkavállaló jogosult betegszabadságot kivenni (ami évente legfeljebb 15 nap), illetve ezt követően táppénzre menni.
Felmondás a próbaidő alatt
A próbaidő egyik legfőbb jellegzetessége, hogy ezen időszak alatt mindkét fél, vagyis a munkáltató és a munkavállaló is megszüntetheti a munkaviszonyt, méghozzá azonnali hatállyal. Indoklási kötelezettség egyik esetben sincs, elegendő csupán a próbaidő tényére hivatkozni a felmondó nyilatkozatban. Fontos kihangsúlyozni a felmondás írásbeliségét, ugyanis annak hiányában a jognyilatkozat érvénytelen lesz. A felmondás a címzettel való közléskor válik hatályossá, ezt tekintjük a munkaviszony megszűnése időpontjának. Kiemelendő továbbá, hogy próbaidő alatti azonnali hatályú felmondásról legkésőbb a próbaidő utolsó napján értesíteni kell a másik felet, ellenkező esetben ugyanis a felmondás jogszerűtlen lesz. Végezetül pedig lényeges tudnivaló az is, hogy a Munka Törvénykönyve szerint a munkáltatónak a munkavállaló részére az igazolásokat, a munkabért, illetve az egyéb járandóságokat elsődlegesen a munkában töltött utolsó napon, de legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított 5 munkanapon belül kell kiadnia.
Ami nincs és nem is létezett: a próbanap
Amint azt a korábbiakban is említettük, próbaidőről csak abban az esetben beszélhetünk, ha a felek egymással munkaviszonyban állnak, azaz munkaszerződést kötöttek. A Munka Törvénykönyve tehát nem ismeri a „próbanap” vagy a „próbamunka” fogalmát, mikoris azzal a célzattal hívják be néhány órás munkavégzésre a munkavállalót, hogy felmérjék a képességeit és az alapján döntsenek a felvételéről. Ez a fajta munkaszerződés nélküli munkavégzés tehát abszolút jogszerűtlen. Megoldás lehet viszont ezen alkalomra az egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül bejelenti a munkavállalót, majd a nap végén kifizetni a tevékenységét.
Abban az esetben viszont, ha munkavállalóként azt tapasztaljuk, hogy a munkáltató igyekszik elkerülni az erre a napra szóló munkavégzésünk bejelentését, jobb, ha el sem megyünk erre a „próbanapra”. Fontos észnél lenni továbbá a próbafeladatok kapcsán is, mert bár való igaz, hogy a felvételi folyamat során a munkáltatók különböző feladatsorokon keresztül felmérhetik szakmai tudásunkat, ha azt tapasztaljuk, hogy gyakorlatilag egy egész napot igénybe vevő feladatot kaptunk, jogos lehet a gyanúnk afelől, hogy ingyenmunkáról van szó. Ilyenkor jelezhetjük, hogy csak bejelentés és bérezés ellenében vállaljuk a feladatot.
Tanácsok a próbaidő alatti jó szerepléshez
A próbaidő célja munkavállalói szempontból, hogy megbizonyosodhassunk többek között arról, hogy megfelelőek-e számunkra a munkakörülmények, illetve hogy hosszabb távon is eltudjuk-e magunkat képzelni az adott munkakörben. Munkáltaói perspektívából pedig annak felmérésére lehet alkalmas ezen időszak, hogy a munkavállaló alkalmas-e a pozícióval járó feladatok ellátásra, illetve mennyire illeszkedik a céges mindennapokba. Új dolgozóként tehát arra kell törekednünk, hogy ez utóbb említett két szempontnak minél inkább eleget tegyünk, s mihamarabb felvegyük a munkavégzés ritmusát, illetve beilleszkedjünk.
Ahogy azt már említettük a próbaidő hossza általában három hónap, tehát van időnk a bizonyításra. Ennek lépéseit, illetve összetevőit kezdjük először a szakmai szempontokkal. Ezek egyik például, hogy igyekezzünk már a kezdetektől fogva proaktív hozzáállást tanúsítani, akkor is, ha az első napok főként a képzésekről, betanításról szólnak. Vigyünk magunkkal jegyzetfüzetet, írjunk le minden lényeges információt, továbbá merjünk kérdezni, ha valami nem világos vagy egyértelmű. Ezzel is azt bizonyítjuk majd, hogy eltökéltek vagyunk afelől, hogy a lehető leggyorsabban beletanuljunk a pozíció jelentette feladatkörbe. Mindemellett pedig ne feledkezzünk meg a felénk támasztott elvárások tisztázásáról sem, hisz ez egy jó iránymutatóként szolgálhat azzal kapcsolatban, hogy miként kell dolgoznunk annak érdekében, hogy elégedett legyen teljesítményükkel a munkáltató.
Persze nem csak a szakmai szempontból, hanem a beilleszkedés terén is kell tennünk bizonyos lépéseket annak érdekében, hogy a próbaidő lejártát követően is megtarthassuk az állásunkat, és a munkáltató ne döntsön a munkaviszony megszüntetése mellett. Igyekezzünk például nyitni a munkatársaink felé, mutassunk érdeklődést az irányukba, ami néhány hétköznapi kérdésen keresztül könnyedén kivitelezhető. Az is jó pont lehet, ha már az első napokban megjegyezzük mindenki nevét, valamint mielőbb feltérképezzük, hogy ki és miért felel, hisz így könnyebben átlátjuk majd a szervezeti viszonyokat. Végezetül pedig a vállalati kultúra megismeréséről, értékeinek mielőbbi elsajátításáról sem feledkezhetünk meg, hisz ezek manapság a sikeres beilleszkedés egyik alappilléreit jelentik.
VeszpremAllas.hu / N.G.