A munkahelyváltás manapság már egy sokkal rugalmasabban kezelt téma, mint az korábban volt. Megszokottá vált ugyanis, hogy a munkavállalók nem töltenek hosszú évtizedeket egy adott munkáltatónál, hanem karrierjük során több helyen, több különböző pozícióban is kipróbálják magukat. Persze ettől függetlenül még mindig vannak kirívó esetek, például azok, akik feltűnően nagy rendszerességgel, rendkívül rövid időintervallumokban váltogatják munkahelyeiket.
Ez a fajta állásszédelgés, avagy job hopperkedés rendkívül megosztja a munkáltatókat, hisz vannak, akik a sokrétű tapasztalatot, míg mások a megbízhatatlanságot látják ezen munkavállalókban. A következőkben mélyére ásunk ennek a témának, vagyis azon túl, hogy pontosítjuk, hogy mit is értünk job hopperkedés alatt, bemutatjuk annak legfontosabb előnyeit és hátrányait is.
Kik is azok a job hopperek?
Amint arra az előzőekben is már utaltunk, job hopperként a kifejezetten gyakori munkahelyváltókra tekintünk, akik nemritkán mindössze 1-1,5 évet töltenek egy adott munkáltatónál, majd új kihívások után néznek. A karrierépítés ezen módját általában az Y-generációval (1981-1996 között született) azonosítják, de vélhetően – és a munkaerőpiacra már kilépett fiatal munkavállalókkal kapcsolatos tapasztalatok alapján – ez a tendencia a Z-generációs (1997-2012 között született) dolgozók esetében is folytatódik majd.
Ennek kapcsán magától értetődő és egyszerű magyarázatként felmerülhet, hogy a gyakori váltások hátterében anyagi megfontolások állnak. Ez azonban korántsem állja meg a helyét teljes mértékben. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az X és az Y generáció esetében kiemelt fontossággal bírnak olyan szempontok is, mint például a munka-magánélet egyensúlya, a rendszeres visszajelzés, a tanulási lehetőség, a rugalmas munkavégzés, vagy a cégen belüli jól körvonalazódó karrierút. Többek között tehát ezen tényezők, illetve az új impulzusok folyamatos keresése is hozzájárulhat a gyakori munkahelyváltáshoz.
Előnyök, hátrányok a gyakori munkahelyváltás kapcsán
Bár a jobb hoppingról gyakran negatív megközelítésből szoktak beszélni, bizonyos érvek kétségkívül szólnak mellette is. Ezek egyike például, hogy a gyakori munkahelyváltás révén a munkavállalókat folyamatosan új impulzusok érik, aminek köszönhetően elkerülhetik a munkába történő belefásulást, kiégést. Ezenkívül széleskörű tapasztalatokra is szert tehetnek ily módon, vagyis több iparágban, több pozícióban is kipróbálhatják magukat, s egyúttal a kapcsolatrendszerüket is jelentősen bővíthetik.
Nem beszélve arról, hogy a munkahelyváltás minden esetben együtt jár a komfortzónájuk elhagyásával is, hisz új környezetet, új kollégákat, új szabályokat, olykor pedig új feladatkört is meg kell szokniuk ezután. Ha pedig valaki sokszor teszi ki magát ilyen helyzetnek, annak jó eséllyel az alkalmazkodó képessége is javulni fog, amit akár az élet más területein is kamatoztathat. Végezetül pedig természetesen arról sem feledkezhetünk meg, hogy a job hopping akár anyagilag is megérheti. Különösen igaz ez a hiányszakmák betöltőire (pl. IT-sok), akiket nemritkán fejvadászok keresnek meg, és egy jobb ajánlattal csábítanak át más cégekhez.
Mindemellett persze a job hopper mentalitás hátulütőiről, negatívumairól is érdemes és kell is beszélni. Példának okáért a szakmai tapasztalatok tekintetében jogosan felmerülő kétely lehet a job hopperekkel kapcsolatban, hogy a mindössze 1-1,5 éves időintervallumok során milyen mélységben sajátították el az éppen aktuális pozícióik feladatkörét, mekkora szaktudásra tettek szert ilyen minimális idő alatt. Emellett a munkáltatókban egyfajta bizalmatlanságot is kelthet, ha azt látják, hogy a munkavállaló gyakorlatilag egyik korábbi helyén sem volt képes hosszabban elkötelezni magát. Ez ugyanis egyrészt komolytalanná teheti a szemükben a jelöltet, másrészt akár összeférhetetlen jellemre is utalhat. Egyik sem ideális, hisz a legtöbb cégnél hosszútávra terveznek az új dolgozókkal, már csak azért is, mert a betanítás gyakran jelentős időt és költségeket emészt fel.
Egy idő után tehát meglehetősen nehéz helyzetben találhatja magát az, aki ilyen rugalmasan lavírozgat a munkahelyek között, és az állásinterjúkon jó eséllyel gyakran megkérdezik majd tőle, hogy mi miatt alakult így a karrierje. Összességében ezért érdemes lehet egyfajta átmenetre törekedni, vagyis alkalom adtán új kihívások után nézni és váltani, viszont nem olyan gyakorisággal, hogy az magyarázatra szoruljon.
VeszpremAllas.hu / N. G.