Az álláskeresés korántsem egyszerű feladat, bárkinek meggyűlhet a baja vele. Az elhúzódó sikertelen próbálkozások után pedig érthető és észszerű, ha valaki utánanéz az álláskeresési praktikáknak, vagy esetleg tanácsot kér néhány tapasztaltabb ismerősétől. Érdemes ugyanakkor óvatosan kezelni a kapott javaslatokat, mivel könnyen előfordulhat közöttük olyan általános tévhit is, ami már rég idejétmúlt és már korántsem hatékony. A következőkben többek között ezekre is hozunk néhány példát, valamint szó esik majd más jellegű, de rendkívül gyakori egyéb álláskeresési tévhitekről is.
A lehető legtöbb elérhető állásra jelentkeznünk kell
Az elhelyezkedési esélyeinket korántsem javítja, sőt, egyenesen rontja, ha szinte minden szembejövő pozíciót megpályázunk. Ilyenkor ugyanis jó eséllyel ugyanazt a pályázati anyagot küldjük be mindenhova, ami ebből fakadóan meglehetősen sablonos lesz, s egyáltalán nem reflektál majd az adott pozíció követelményeire. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden jelentkezésünkhöz teljesen új önéletrajzot kellene készítenünk, viszont jelentősen javíthatjuk az esélyeinket, ha mindig azokat a képességeinket, tapasztalatainkat, tanulmányainkat hangsúlyozzuk ki, amelyek összhangban vannak a hirdetésben megfogalmazott elvárásokkal. A jelentkezések mennyiségéhez visszakanyarodva mindemellett azt is érdemes megjegyeznünk, hogy egy cégen belül nem tanácsos egyszerre túl sok pozíciót megpályáznunk. Ez ugyanis könnyen azt az érzést keltheti a toborzókban, hogy amolyan „minden mindegy” alapon jelentkeztünk, és igazából fogalmunk sincs arról, hogy mit szeretnénk csinálni, miben vagyunk jók.
A motivációs levél felesleges, nem javít az esélyeinken
Amint azt az előzőekben is hangsúlyoztuk, az esélyeinket jelentősen javíthatjuk akkor, ha a pályázati anyagunkban valamilyen szinten reflektálunk az álláshirdetésben szereplő elvárásokra. Csupán önéletrajzon keresztül viszont ezt nem lehet maximális hatékonysággal megtenni, annak tartalmi és szerkezeti kötöttségei miatt. A motivációs levél ugyanakkor kiváló lehetőséget teremthet erre, hisz azon keresztül részletesebben bemutathatjuk a korábbi releváns tapasztalatainkat, valamint kiemelhetjük azon személyes képességeinket, amelyek vélekedésünk szerint alkalmassá tesznek bennünket az adott pozícióra. Nem beszélve arról, hogy a levélben megfogalmazhatjuk, hogy miért is szeretnénk azt az állást, miért vagyunk elkötelezettek a megszerzését illetően. Ne hallgassunk tehát azokra, akik lebeszélnének egy motivációs levél megírásáról, hisz sokat nyerhetünk vele – már ha valóban minőségi módon készítjük el. Ehhez íme egy kis iránymutató:
Minden elvárásnak meg kell felelnünk
Ugyancsak gyakori álláskeresői tévhitnek számít, hogy az álláshirdetésben szereplő minden elvárásnak centire pontosan meg kell felelnünk. Azok, akik ebbe a hibába esnek, hajlamosak éppen ellenkezőleg eljárni, mint az előzőekben említett álláskeresők, vagyis egyszerűen túl kevés lehetőségre pályáznak, ezért nem tudnak elhelyezkedni. Pedig a valóság azt mutatja, hogy amennyiben a követelmények 70-80%-ának megfelelünk, már jó esélyünk van arra, hogy behívjanak egy állásinterjúra.
Persze itt mindenképpen fontos megjegyeznünk, hogy korántsem mindegy melyik elvárásnak nem teszünk eleget. Ha olyan készségről, kompetenciáról vagy végzettségről van szó, ami elengedhetetlen a pozíció feladatainak az ellátást illetően (pl. nyelvtudás az SSC szektorban), akkor felesleges pályáznunk, mivel szinte biztosan elutasítanak. Ellenben, ha csak egy egyszerű és egyébként mellékes szoftverismeret a hiányunk, vagy a megkövetelt öt év tapasztalat helyett csak hárommal rendelkezünk, abban az esetben már érdemes tennünk egy próbát. Igyekezzünk tehát objektívek maradni, és reálisan gondolkodni az alkalmasságunkról.
Kisebb fizetési igény, nagyobb esély
Többek között a veszprémi álláskeresők közül is sokan vélekednek úgy, hogy az elhelyezkedési esélyeiket javíthatja, ha minél szerényebb fizetési igényt fogalmaznak meg. Ez azonban csak egy általános tévhit, a cégek ugyanis javarészt nem az alapján döntenek valaki felvételéről, hogy az illető mekkora összegben határozta meg a bérigényét. Merjük tehát leírni a reálisnak vélt elképzeléseinket, hisz számos cég hajlandó megfizetni a jól képzett, tapasztalat és szorgalmas munkaerőt. Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg túlságosan alacsony fizetési igényt adnánk meg, akkor akár azt az érzést is kelthetjük, hogy egyáltalán nem vagyunk tisztában a bérsávokkal, vagy hogy korántsem vagyunk annyira képzettek és tapasztaltak, mint amint azt az önéletrajzunkban feltüntettük.
Az összes elérhető állás megtalálható az interneten
Bár az állásportálok valóban rengeteg munkát hirdetnek, korántsem szabad azt gondolnunk, hogy az álláspiac kínálata kimerül ezen lehetőségekben. Számos vállalat ugyanis első körben a saját dolgozói között hirdet meg egy-egy pozíciót, vagy az ő ajánlásaikra támaszkodik azok betöltését illetően. Annak érdekében tehát, hogy már a meghirdetésük előtt értesüljünk ezekről az állásokról, törekednünk kell egy minél szélesebb kapcsolati háló kialakítására. Ezt többféleképpen is megtehetjük, beleértve például a hagyományos, előadásokra és szakmai konferenciákra járáson alapuló kapcsolatépítést, valamint annak modernkori, főként az online térben történő módját is.
Ez utóbbival kapcsolatban különösen a LinkedIn szerepét fontos kihangsúlyoznunk, ott ugyanis a toborzók folyamatosan kutatják a nyitott pozíciókra a megfelelő jelölteket. Mindez pedig azt jelenti, hogy aktivitással és egy alaposan kidolgozott profillal, akár fel is kelthetjük az érdeklődésüket. Zárásként pedig a rejtett állások tekintetében a cégek karrieroldaliról sem feledkezhetünk meg, hisz gyakran előfordul, hogy a munkáltatók inkább a saját felületeiket preferálják hirdetési szempontból. Kövessük tehát ezeket is nagy rendszerességgel!
VeszpremAllas.hu / N.G.