Álláskeresőként természetes, hogy a beküldött pályázataink nyomán visszajelzésre várunk, és az állásinterjús bizonyítási lehetőségben reménykedünk. Előfordulhat azonban, hogy ez a lehetőség nem adatik meg, sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy semmilyen visszajelzést nem kapunk a munkáltatótól a jelentkezésünket illetően. Ezeknek a többszöri előfordulása rendkívül frusztráló tud lenni, és az álláskereséssel kapcsolatos önbizalmunkra sincs éppen túl jó hatással.
Pedig a hiba sokszor nem a képességeinkben, alkalmasságunkban keresendő, hanem sokkal inkább az álláskeresési módszereinkre, alkalmazott technikáinkra visszavezethető. Mindezek tisztázása érdekében a következőkben bemutatjuk a lehetséges okokat, amik a mellőzésünket eredményezhetik, valamint néhány javaslattal is szolgálunk ezek kiküszöbölését illetően.
Lehetséges okok, amiért nem hívnak interjúra
Mindenekelőtt kezdjük azokkal a banális okokkal, amelyek ugyan késleltethetik a megkeresésünket, de nem feltétlenül jelentik azt, hogy ez egyáltalán nem is fog megtörténni. Ezek között lehet említeni például a HR leterheltségét, vagy az alapvetően hosszú kiválasztási folyamatot, amely okokból kifolyólag akár még hetekkel a jelentkezésünk beküldését követően is valós esély mutatkozhat a megkeresésünkre. Ez főként a nagyobb multinacionális cégeknél jellemző, ahol egyszerre több területre, több pozíciót is hirdetnek, így a meghallgatások könnyen elhúzódhatnak. Szintén banális, a felkeresésünk elhúzódását vagy akár teljes ellehetetlenülését eredményező ok, ha a jelentkezésünk a spamek között landol, esetleg meg sem érkezik. Ennek elkerülése céljából, ha nem karrierportálon keresztül, hanem e-mailben pályázunk egy pozícióra, tanácsos lehet visszajelzést kérni a jelentkezési anyagunk beérkezését illetően.
Ezen dokumentumok kapcsán pedig el is érkeztünk az első és egyben talán a legyakoribb az elhelyezkedést megnehezítő tényezőhöz, nevezetesen a pályázati anyagokhoz kötődő hibákhoz. Könnyen lehet ugyanis, hogy a probléma az önéletrajz és adott esetben a motivációs levél tartalmi elemeiben, összeállításában, szerkesztésében keresendő. Probléma lehet továbbá ezeknek a dokumentumoknak a sablonossága is, ami általában akkor fordul elő, ha szinte válogatás nélkül minden elérhető pozícióra jelentkezünk anélkül, hogy az adott hirdetésre specifikálnánk a jelentkezési anyagainkat.
Érdemes tehát átgondoltabb stratégiát alkalmazni, továbbá nagy figyelmet fordítani az álláshirdetésben szereplő elvárásokra. A kudarcainknak tudniillik lehet, hogy egyetlen egyszerű oka van: nem a hozzánk passzoló állásokra jelentkezünk. Persze mindez nem azt jelenti, hogy ne próbálkozhatnánk olyan pozícióknál, amelyek elvárásainak nem teszünk maradéktalanul eleget. Általánosságban azt lehet mondani, hogy amennyiben ezen feltételek kb. 80%-ának megfelelünk, már eséllyel pályázunk. Azt ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy ha a hiányosságunk valamelyik, a mindennapi munkavégzés kapcsán elengedhetetlen kompetenciához kötődik (pl. nyelvtudás egy beszerzői munkakörben), akkor minden bizonnyal hiábavaló lesz a próbálkozásunk.
Végezetül pedig az alul- vagy túlképzettségről, valamint az életkorról sem feledkezhetünk meg, mint a megkeresést potenciálisan befolyásoló tényezőkről. Ez utóbbi esete különösen érdekes, hisz a legtöbben elkövetik azt a hibát, hogy az életkorra az önéletrajz kötelező elemeként tekintenek. Ez azonban koránt sincs így, és bizonyos életkor fölött kimondatlanul ugyan, de negatívan befolyásolhatja az elhelyezkedési esélyeinket ezen információ. A kiválasztást végző szakembereknek ugyanis általában van egy elképzelésük az ideális jelöltről, amibe adott esetben az életkor is beletartozhat, mint jellemző. Éppen ezért nem tanácsos ezzel kapcsolatban pontos információt szolgáltatnunk, elég, ha a fénykép, illetve a korábbi iskolák és tapasztalatok alapján csak egy körülbelüli mértékre tudja meghatározni az életkorunkat a HR-es.
Mit érdemes tennünk az esélyeink javítása érdekében?
Amint arra a korábbiakban is már utaltunk, az álláskeresés kapcsán számos hiba is az önéletrajzíráshoz, illetve az egyéb pályázati dokumentumok elkészítéséhez kötődik. Ebből adódóan az egyik első és legalapvetőbb lépés, hogy minőségi CV-t hozunk létre, amit mindig az adott állásra való jelentkezés előtt aktualizálunk, illetve a pozíció követelményeihez igazítunk. Ezt a fajta pozícióra szabottság érzetét tovább fokozhatja egy motivációs levél, hisz ebben részletesebben is kifejthetjük, hogy miért is pályázzuk meg a szóban forgó állást, mi fogott meg a cég által kínált lehetőségben.
Emellett fontos lehet az is, hogy az álláskeresési technikánkat is újra gondoljuk, és ne merüljön ki csupán annyiban, hogy az állásportálokon megjelenő lehetőségekre dobunk egy-egy önéletrajzot. Az elhelyezkedési lehetőségeink maximalizálása érdekében ugyanis utána kell mennünk a „felszín alatt megbúvó” lehetőségeknek is. Ebbe több minden is beletartozhat, beleértve például azokat az állásokat, amelyek kizárólag a céges karrieroldalakon jelennek meg, vagy azokat, amelyekről csak a kapcsolati rendszerünk útján értesülhetünk. Ez utóbbi fontosságát külön is érdemes hangsúlyozni, hisz nem meglepő módon sokkal nagyobb eséllyel fognak bennünket megkeresni egy interjú céljából, ha az adott pozícióra egy munkatárs beajánlásával jelentkezünk.
Zárásként pedig néhány apróságról sem feledkezhetünk meg, amik elsőre jelentéktelennek tűnhetnek, ugyanakkor mégis sokat dobhatnak az esélyeinken. Ezek egyike, hogy az állásportálokon keresztül történő jelentkezéskor az automatikusan generált szöveg helyett saját levelet fogalmazunk meg. A jelentkezők többsége ugyanis nem szerkeszt bele az automatikus szövegekbe, vagyis ez egy jó esély lehet a kitűnésre. Az e-mailben történő jelentkezéskor pedig a tárgyra is érdemes odafigyelni, célszerű valamilyen kreatív és figyelemfelkeltő néhány szót odaírni. Ha pedig mindezen erőfeszítéseink hiába valóak voltak és nem jeleznek semmilyen módon vissza, akár telefonos vagy e-mailes utókövetést is végezhetünk, és érdeklődhetünk azzal kapcsolatban, hogy hol tart a kiválasztási folyamat, esetleg megkapta-e már valaki a munkát.
VeszpremAllas.hu / N.G.